Sokan kjérdeztétek már, hogyan is lehetne megtanulni vakon gépelni, mert egy olyan képesség, ami a mai rohanó világban egyre hasznosabbnak tűnik: az ember nem mindig engedheti meg maggának, hogy nézze, amit ír, sokszor le kell tudni írni, amit az ember lát, vagy másolnia kell egy szöveget - ezért gondoltam, hogy nem egyesével válaszolok a levelek tucatjaira, hanem írok inkább egy blogpostot a tanulási procedúráról.
- Először is a legfontosabb, hogy betartsuk a szabályokat: tehát gépelés közben sem a monitronak azt a részét,a hol gépelsz, sem a billentyűzetet nem szabad nézni: hiszen bármelyiket teszed azzal azonnal megszeged a vakongépelés ősi (vakon) írott szabályait.
- Mint olyan sok dologban, a legfontosabb dolog itt is az, hogy gyakoroljunk sokat. Nekem több átgyakorolt éjszaka kellett hozzá, hogy eljussak erre a szintre, amit most is tudok olvasni (Külön köszönet Engler "Totya" Tamásnak a gyakorlásokért télen). Ne feledjük: az ismlétés a tudás anyja
- Hogyan érdemes gyakorolni? Hát egyrészt a legegyszerűbb módszer az, hogy begépelünk valamit és megnézzük, hogy az helyes-e: a másik, ennél sokkal szórakoztatótbb módszer az, ha van hozzá egy partnered is, hogy egymásnak diktáltok egyre nehezebb és nehezebb szavakat és megnézitek, hogy a másik mennyire tudja azt helyesen begépelni
- Próbáljuk meg memorizálni, hogy melyik billentyű hol van: egy idő után el fogunk jutni arra a szintre, amikor már ösztönből tudunk gépelni és az ember le tudja írni a a szöveget, amit szeretne úgy, hogy egyébként nem tudna felrajzolni a billentyűzetet emlékezetből - de amíg nem jutunk el erre a pontra, addig érdemes megjegyezni, hogy melyik betű hol van: ez különösebben fontos a hosszú ékezzetes betűknél, mert ott még egy tapasztaltabb vakongépelő is könnyen félreüthet valamit
- Nagyon fontos a tempó! A tempóval nem szabad foglalkozni soha: ha kezdő vagy azért, ha nem vagy kezdő, akkor azért: az elején még nem szabad foglalkozni azzal, hogy lassú vagy, később meg ígyis-úgyis elég gyorsan fogsz gépelni, miveé érzésre nyomkodok a dombokat és nem kell még egy másodpercet sem gondolkozni azon, hogy mi-hol-merre van.
- A javítás! Ez megint csak gyakorlat és érzés kérdése: elég hamar el lehet jutni arra a szintre, amikor csak a billentyűk lenyomásából ki tudjátok következtetni, hogy valamit elgépeltetek: itt elég hamar rá lehet érezni arra, hogy sokszor egyszerűbb kitörölni az egész szavat, és előről kezdeni annak gépelését, mint, hogy azon gondolkozni, hogy jaj, én most ütöttem-e még egy gombot véletlenül még ez az ü betű után.
- Fokozatosság! Sokaknak egyszerűbb lehet, ha először ékezetek nélkül állnak neki vakongépelni - egy ido utan mar nagyon nehez erre visszaszokni, mert mint mondtam, egy ido utan az ember mar erzesbol, reflexbol csinalja, amit ilyenkor tudatos gondolkodassal felul kell irni: viszont nekem meg mindig sokkal gyorsabban meg az ekezetek nelkuli gepelels, mint azokkal. Hat, ilyen az elet!
- A korrektúra. Sajnos egy dolgot nem lehet rendesen csinálni vakon: formázni. Szóval a végén általánosságban íhyis-úgyis el kell olvasni még egyszer a szöveget, sorokba szedni, kiemelni, felsorolásokat csinálni - ezt nem lehet megúszni sajnos.
Hát remélem sokat tudtam segíteni kezdő vakongépelő kollégáimnak. Kellemes vakongépelést! (ne felejtsétek el, hogy a kommenteket és az emaileket is vakon gépeljétek!)
