Sziasztok!
Gőzerővel dübörög most már a blog a világhír felé, most már lassan teljesállású bloggerként fogok dolgozni (nem). :) Most éppen a borzalmasan izgalmas otthoni hétvége után döcögök vissza a vonattal a fővárós bűvös forgataába, hogy utána megint újult erővel vessen bele magam az egyetem által nyújtott kósza élvezetekbe.
De! Az, hogy nem blogoltam, még nem jelenti azt, hogy nem is gyakoroltam: természetesen amikor csak alkalmam volt, akkor vakon gépeltem: remélem nem tűnt fel az embereknek, hogy a) hirtelen sokkal rosszabb lett a helyesírásom; b) néha elaludtam csetelés közben.. :)
Az egyetlen gondolat, ami a bloggal kapcsolatban nemha gy nyugiodni azaz, hogy rendben, hoggy csak és cask vakon gépelek: de mitről is fogok írni? Mert ennyit, csukott szemmel, különösebb utánaolvasás híján azért csak magamról tudnék írni: ez pedig nem lenne - rajtam kívül persze - mindenki számára (el)rettentő módon unalmas?
Szóval írok omst inkább egy kicsit másról. Megyünk pénteken pár lakótársammal a szülővárosomba vitatkozni anyukám gimis tanítványai ellen: a téma az lesz, hogy legyen az egyxetem mindeki számára ingyenes - de csak az első három évben.-
Szerintem rettentő nehéz helyzetbe hozták magukat: hiszen ez még a mostani rendszernél is rosszabb lenne szerintem: azt jelentené, hogy mondjuk az én hét szemeszetres képzésemen már az utolsó szemeszereremet mindenképpen fizetni kéne. Anyuklám próbált azzal védekezni, hogy mégiscsak többet fog keresni a hét szemeszetes képzések mennyivel többet érnek és majd gond nélkül vissza fogják tudni fizetni a diákhitel 2-t, de a lenéző pillantásomat látva már ő is újabb érvet próbált találni: érdekes vita lesz az biztos.
Újabb (nem) érdekes gondolat: milyen hülyén érzik magukat az emberek, hogy ha amikor gépelsz, akkor a szemüobe nézel: oké, tudom, ez nem az azigazi oldschzool vakongépelés, amibe szerelmesek lettüünk, de legalább olyan szórakoztató. szegény kaller néninek hiáva mondtam, hogy ki van készítve az ülésre mellettem a jegy és a dikáom, hoába néztem a szemébe, attól a téníytől, hogy közben elszáltan írtam ezt a postot ő zavarodotobban nézett rám és várta, hogy abba hagyjam.
