gépelj vakon!

A vakongépelés egy különleges fajtája, az ún. "ihletett" gépelés, amikor a gépelő csukott szemmel, jellemzően zenét hallgatva, teljes kútfőből írja le élményeit, miközben teljes méértékben a zenére és az írandó anyagra koncentrál. EZt a fajta írást mutatnám most be nektek.

Biztosan ismeritek az érzést, amikor valamit úgy meséltek el, hogy közben nem bírtok nem mosolyogni, az elmesélés közben fel-felidéződik a megosztott emlék maga és félig meddig átadjátok magatokat az érzésnek...ez a szüban őgy szokott manifesztálódni, hogy az ember lelkesebben, akár hevesen gesztikulálva adja át a történetet.

Az ihletett írásnak a lényege ennek a kvázi zen fázisnak az elérése abban az esetben, amikor ezt írásban kell átadni. Jellemzően relaxációs zene meghallgatása mellett, fejet jobbról balra dülöngetve, apró mosollyal az arcon, néha a zene halk ritmusára dobolva a lábfejjel csinálják.

Hogy ez miért jó? Mert a nevéből is fakadóan egy teljesen ihletett írást lehet átadni, eznemhiába sorolják az örömírások csoportjába (figyelem! ne felejtsük, hogy nem minden pozitív dologról való írás számít örömírásnak!). S bizony ezt az írásban utána észre is lehet venni... biztos jártatok már úgy, hogy miközben olvastatok egy szöveget szinte teljesen bele tudtátok képzelni magatokat a szituációba - ezt sokszor pontosan íg szokták elérni, mert hogyan tudná az ember hitelesebben eladni / átadni az érzést, mintha önmaga is teljesen átszellemülten, csukott szemmel az emlékében íél írás közben? Sok író használja ezt a kis "csalást" de persze csak akkor lehet használni, ha az írónak nagyon konkrét elképzelése van arról, hogy mit szeretne írni - ezért nigen kétélű fegyvernek számít. 

Sok gyakorlással bárki el tudja sajátítani ezt a békés állatpotot - próbáljátok ki egszer, elképesztő érzés.. egy spirituális utazás az álmok, emlékek világába. 

Nem mondanám magamat kifejezett mesternek - a vakongépelés is olyan folyamat, amit az ember mindig tanul, de sosem tudja teljesen elsajátíítani - de azért ajánlanék hozzá egy zenét, amivel nekem már többször sikeresen sikerült elérnem a kívánt hatást:

https://open.spotify.com/user/spotify__sverige/playlist/5e6L2bEgc82yIoqec7Qv1G

Kellemes vakon / ihletett gépelést mindenkinek!

Sziasztok!

Most egy nagyon rövid kis játékot fogok tanítani nektek: a játékot meglepő módon két ember fogja tudni játszani, a kellékigényük nem sok, csak két számítógép vagy laptop, illetve, hogy a két ember egymáshoz képest hallótávolságban legyen.

A játék további fontos kelléke, hogy a két számítógép között valamiféle chat alkalmazás fusson. A játék folyamán az egyik fél átkiabál a másik félnek valamilyen mondatot, amit a másik fél köteles VAKON begépelni: azán közös jelre mindketten megnézik, hogy mit írt a másik. Ez nagyon sok különböző vicces szituációhoz evezethet, amikor a vicces félreírásokon a játékosok együtt nevetnek! (Köszönöm szépen Engler Tamásnak, hogy tesztelte velem ezt a játékot még 2012-ben).

FIGYELEM! A játék jelentősen veszít az élvezeti faktorából akkor, ha a játékosok már rendesen tudnak vakon gépelni.

Sokan kjérdeztétek már, hogyan is lehetne megtanulni vakon gépelni, mert egy olyan képesség, ami a mai rohanó világban egyre hasznosabbnak tűnik: az ember nem mindig engedheti meg maggának, hogy nézze, amit ír, sokszor le kell tudni írni, amit az ember lát, vagy másolnia kell egy szöveget - ezért gondoltam, hogy nem egyesével válaszolok a levelek tucatjaira, hanem írok inkább egy blogpostot a tanulási procedúráról.

1. Először is a legfontosabb, hogy betartsuk a szabályokat: tehát gépelés közben sem a monitronak azt a részét,a hol gépelsz, sem a billentyűzetet nem szabad nézni: hiszen bármelyiket teszed azzal azonnal megszeged a vakongépelés ősi (vakon) írott szabályait. 
2. Mint olyan sok dologban, a legfontosabb dolog itt is az, hogy gyakoroljunk sokat. Nekem több átgyakorolt éjszaka kellett hozzá, hogy eljussak erre a szintre, amit most is tudok olvasni (Külön köszönet Engler "Totya" Tamásnak a gyakorlásokért télen). Ne feledjük: az ismlétés a tudás anyja
3. Hogyan érdemes gyakorolni? Hát egyrészt a legegyszerűbb módszer az, hogy begépelünk valamit és megnézzük, hogy az helyes-e: a másik, ennél sokkal szórakoztatótbb módszer az, ha van hozzá egy partnered is, hogy egymásnak diktáltok egyre nehezebb és nehezebb szavakat és megnézitek, hogy a másik mennyire tudja azt helyesen begépelni
4. Próbáljuk meg memorizálni, hogy melyik billentyű hol van: egy idő után el fogunk jutni arra a szintre, amikor már ösztönből tudunk gépelni és az ember le tudja írni a a szöveget, amit szeretne úgy, hogy egyébként nem tudna felrajzolni a billentyűzetet emlékezetből - de amíg nem jutunk el erre a pontra, addig érdemes megjegyezni, hogy melyik betű hol van: ez különösebben fontos a hosszú ékezzetes betűknél, mert ott még egy tapasztaltabb vakongépelő is könnyen félreüthet valamit
5. Nagyon fontos a tempó! A tempóval nem szabad foglalkozni soha: ha kezdő vagy azért, ha nem vagy kezdő, akkor azért: az elején még nem szabad foglalkozni azzal, hogy lassú vagy, később meg ígyis-úgyis elég gyorsan fogsz gépelni, miveé érzésre nyomkodok a dombokat és nem kell még egy másodpercet sem gondolkozni azon, hogy mi-hol-merre van.
6. A javítás! Ez megint csak gyakorlat és érzés kérdése: elég hamar el lehet jutni arra a szintre, amikor csak a billentyűk lenyomásából ki tudjátok következtetni, hogy valamit elgépeltetek: itt elég hamar rá lehet érezni arra, hogy sokszor egyszerűbb kitörölni az egész szavat, és előről kezdeni annak gépelését, mint, hogy azon gondolkozni, hogy jaj, én most ütöttem-e még egy gombot véletlenül még ez az ü betű után.
7. Fokozatosság! Sokaknak egyszerűbb lehet, ha először ékezetek nélkül állnak neki vakongépelni - egy ido utan mar nagyon nehez erre visszaszokni, mert mint mondtam, egy ido utan az ember mar erzesbol, reflexbol csinalja, amit ilyenkor tudatos gondolkodassal felul kell irni: viszont nekem meg mindig sokkal gyorsabban meg az ekezetek nelkuli gepelels, mint azokkal. Hat, ilyen az elet!
8. A korrektúra. Sajnos egy dolgot nem lehet rendesen csinálni vakon: formázni. Szóval a végén általánosságban íhyis-úgyis el kell olvasni még egyszer a szöveget, sorokba szedni, kiemelni, felsorolásokat csinálni - ezt nem lehet megúszni sajnos.

Hát remélem sokat tudtam segíteni kezdő vakongépelő kollégáimnak. Kellemes vakongépelést! (ne felejtsétek el, hogy a kommenteket és az emaileket is vakon gépeljétek!)

Legyen úgy, vagy legyen így, vagy legyen inkább sehogy - de mindez nem is számít, mert a lényeg, hogy valami legyen. 

A döntés ténye ott kezdődik, hogy létezik-e egyáltalán maga a döntés. Hogy megadatott-e a választás lehetősége, vagy még az sem, csak sodródni kell az árral - de hát miről szólna az élet, ha nem erről? A döntések néha hullámként csapnak össze az ember feje felett . aztán forró sivatagként veszi körül az embert gyötrő tehetetlenségében. 

Mert ha még van is döntési lehetőség, akkor sem biztos, hogy minden kártya a kezünkben van - mert sokszor a mi sorsunk is mások döntéseitől függ. Mert sokszor mások élete is a mi döntésünktől füg - és az univerzum, maga kozmosz ezek közötti harmónia megteremtésének kusza egyvelege.

De mit érne az élet, ha ez a harmónia felborulna? Vajon jó lenne-e az, ha az embernem dönthetne semmiről - vagy akár jó lenne-e az, hogy az ember mindenről maga dönthetne? Az élet, pontosabban az élvezhető élet egyik alapfeltétele a kiszámíthatatlanság - ha jobban belegondolunk ez magának a reménynek a definíciója. Aztán mire menne az ember remény nélkül?

De szükség lenne-e reményre abban az esetben, ha az ember mindent saját maga tudna irányítani? Mondjuk az az élet relatív rövid lenne - meghalnánk az unalomtól. Elvégre Isten is halott - ő egy élő poélda volt vagy lehetett arra, hogy a mindenhatóság halálos. Mert egy idő utan az amúgy öröklétre törekvő ember a saját döntései alapján nis eljutna arra a pontra, amikor belátná, hogy az élet nem csak mulandóm, hanem mulandónak KELL lennie - ezért Önnön sorsukat pecsételnék meg. Ezz csak idő kérdése.

De mit számít egy perc, egy óra, egy év a világmindenség végtelenségéhez képest? Egyszerre mindent és egyszerre semmit - hiszen az abszolút világ szempontjából mindez nem több, mint egy múló pillanat - viszont a ma már elterjedt individualista szemléletmód szerint a világ én magam vagyok - nekem pedig minden eltöltött másodperc pótolhatatlan, ezáltal értékrendáleg fel sem fogható.

őrület volt ez a mai nap. igazából melyik nap nem őrület?

mementó a fába szótult féregről

miért szorult vajon a fába a féreg? vajon tényleg féreg volt-e ami a fába szorult? nem volt ott neki nagyon rossz? igazából elég rosszindulatú - és valahol természetesen rassizsta - ez a szólás-mondás (mennyire ez a legszebb sz a világon). mit ártot szegény féreg akárkinek is, hogy a fába kellett szolrulnia? Mert oké, hogy ordibál, de mi a fenéért nem segíz neki senki? Vajon ez egy metafora a mai kétségbeesetten közönyös világban? 

Miért jutott idáig a világ? hogy férgeket hagyunk a fába szorulni? egymásnak nem segítzünk? a közöny borús köde elért emost már a mindennapjainkat is - az embenrek kilátástalan szélmalomharca az élettel most már örökös lett, az emberi erőfeszítés egyszerre vált céltalanná ás partalannázzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz hopp elaludtam

Sziasztok!

Gőzerővel dübörög most már a blog a világhír felé, most már lassan teljesállású bloggerként fogok dolgozni (nem). :) Most éppen a borzalmasan izgalmas otthoni hétvége után döcögök vissza a vonattal a fővárós bűvös forgataába, hogy utána megint újult erővel vessen bele magam az egyetem által nyújtott kósza élvezetekbe.

De! Az, hogy nem blogoltam, még nem jelenti azt, hogy nem is gyakoroltam: természetesen amikor csak alkalmam volt, akkor vakon gépeltem: remélem nem tűnt fel az embereknek, hogy a) hirtelen sokkal rosszabb lett a helyesírásom; b) néha elaludtam csetelés közben.. :)

Az egyetlen gondolat, ami a bloggal kapcsolatban nemha gy nyugiodni azaz, hogy rendben, hoggy csak és cask vakon gépelek: de mitről is fogok írni? Mert ennyit, csukott szemmel, különösebb utánaolvasás híján azért csak magamról tudnék írni: ez pedig nem lenne - rajtam kívül persze - mindenki számára (el)rettentő módon unalmas?

Szóval írok omst inkább egy kicsit másról. Megyünk pénteken pár lakótársammal a szülővárosomba vitatkozni anyukám gimis tanítványai ellen: a téma az lesz, hogy legyen az egyxetem mindeki számára ingyenes - de csak az első három évben.-

Szerintem rettentő nehéz helyzetbe hozták magukat: hiszen ez még a mostani rendszernél is rosszabb lenne szerintem: azt jelentené, hogy mondjuk az én hét szemeszetres képzésemen már az utolsó szemeszereremet mindenképpen fizetni kéne. Anyuklám próbált azzal védekezni, hogy mégiscsak többet fog keresni a hét szemeszetes képzések mennyivel többet érnek és majd gond nélkül vissza fogják tudni fizetni a diákhitel 2-t, de a lenéző pillantásomat látva már ő is újabb érvet próbált találni: érdekes vita lesz az biztos.

Újabb (nem) érdekes gondolat: milyen hülyén érzik magukat az emberek, hogy ha amikor gépelsz, akkor a szemüobe nézel: oké, tudom, ez nem az azigazi oldschzool vakongépelés, amibe szerelmesek lettüünk, de legalább olyan szórakoztató. szegény kaller néninek hiáva mondtam, hogy ki van készítve az ülésre mellettem a jegy és a dikáom, hoába néztem a szemébe, attól a téníytől, hogy közben elszáltan írtam ezt a postot ő zavarodotobban nézett rám és várta, hogy abba hagyjam.

Sziasztok!

Azért merem remélni, hogy a bblognak a címe elég sokat elmond a blog jövőbeni tartalmáról: igen, ez arról fog szólni, hogy hogyann is kell ill lehet vakon gépoelni (de legalábbis úgy, hogy nem nézünk oda!). 

Ez miért is jó? Mert a visszaolvasásával egy relatív reális képet fogunk arról kapni, hogy mennyire gépelünk jól. Mert már az írás közben is érezni fogjuk, hogy mennyire tudunk gépelni. Ez pedig a mai világban, amikor egy átlagembernek beaadandók százait kell megírni életében, ill. amikor a számítógépes írás lassan egyenértéká lesz a lélegzéssel már szinte elengedhetetlen (ennek a szónak a leírására különösen büszke vagyok :-) - a szerk).

A legofntosabbat majdnem elfelejtettem: leginkább azért, mert legalább egy kicsit vicces, egy relatív unalmas dolgot kicsit izgalmasabbá tesz: főleg, ha valamit sokadjára kell begépelnünk, vagy csak ha már nagyon unatkozunk. Én például, ha nagyon sokat kell gépelnem mindig így csinálom - természetesen ezt a bejegyzést, és a blog összes további bejegyzését is vakon fogom írni, utólagos korrektúra nélkül :)  én mindig arra flashelek, hogy szól valami zene és nagyon gyorsan próbálok vakon gépelni és ez néha hasonlít arra, amikor kiskoromban zongoráztam... tudom, bagatel dolog, de azóta nem utálok annyira gépelni

ui: mint láthatjátok, az ember egy idő után belejön, nekem si sokkal több hibám lett a bejegyzés elején, mint így a vége felé!